Szép napot kívánok Mindenkinek!

  Először is illene bemutatkoznom. Nyíregyházi kis srácként láttam meg a napvilágot, majdhogynem 22 és fél évvel ezelőtt. Nem mondanám hogy az átlagostól nagyon eltérő életben volt részem a korombeliektől, ebben a mai világban. Hol kalandos, hol tanulós, hol pedig valami aktuális, épp a koromnak megfelelően. Először Lego, aztán foci, majd színház és drámajáték, onlinejáték, barátok, sport, barátnő, és most egyetem.

  Nem jó látni, hogy az élet dolgaiból, amit meg szeretnék tartani, ami egykor olyan jó volt, mára szinte semmi nem maradt. A felsoroltak szinte ugyanilyen sorrendben maradtak el az életemből az elmúlt évek alatt, és pár hónappal ezelőtt pedig a barátnő személyével zárult a sor. Nagyon sok mindent alá vetettem az egyetemnek. 3 éve csinálom, és még mindig 2,5 van hátra. Tisztában voltam én ezzel az elején is, de mégis, holtpont. Nincs motiváció. Semmiben.

  Évekkel ezelőtt hallottam először Szent Jakab útjáról. Rögtön megfogott az, hogy mennyien, és milyen lelkülettel követik az utat, és térnek haza a zarándoklatról. De 18 évesen nem volt indíttatás, hogy kerekedjünk fel, nem is kellett még olyan fiatalon. Tudom, talán még most is fiatal vagyok az úthoz, 22 évesen. Viszont most van időm, és remélhetőleg kellő energiám bejárni a teljes Francia utat gyalog. 7 és fél hét van kitűzve teljesítésre.

  Itt jön az, hogy miért is vágyom elindulni: Istennel és önmagammal való találkozás! Hetek, hónapok óta él bennem az a vágy, hogy reggelente elinduljak, és csak menjek. Estére megérkezni valahová, megpihenni, és másnap újra nekivágni. Érzem, hogy keresem belül azt az egyensúlyt, ami lehet hogy valamikor megvolt, lehet hogy nem, de amit szükségesnek érzek ahhoz, hogy bármit is kezdjek az életben. Amíg van még időm, és elején állok mindennek, feleség, család, munka, unokák, szülők, hivatás, addig próbáljam a lehető legjobb alapot összeszedni hozzá!
Tudom, ezt nem csak Spanyolországban lehet elérni, itt Magyarországon is járhatok zarándokutakat, vagy akár Erdélyben, Lengyelországban. Viszont erről hallottam először. Innen ismerek néhány olyan embert, akik végigjárták. Láttam filmeket, képeket, beszámolókat, és elragadott a hely, a cél, ahová vezet fizikailag is.
Santiago de Compostela, ahol Szent Jakab sírja található, és Fisterra kis falucskája, másnéven a Világ vége.

Minden visszaeredeztethető nagyon sok kisebb-nagyobb dologra az életünkben, de hiszek abban, hogy mindegyik egy cél felé vezet. Az El Camino jelképe, a fésűs kagyló azt szimbolizálja többek közt, hogy sokfelől érkeznek a zarándokok, számtalan irányból, de egyvalami közös, Santiago. Szeretném hinni azt, hogy az én életemben is a Camino egyfajta nyomvonal, amin eljuthatok a saját céljaimhoz.

Szabó-Mészáros Marcell