León. Neve a római legio szóból ered, és csak a véletlennek köszönhető, hogy az oroszlán nevével is összecseng (így írják itt, igen, ékezettel). Az út feléd, drága León, várakozással telt. Hamar szedtem lábaimat, hogy végre utcáid kövére léphessek. Sok kilométert tettem eleddig, de utolsó nagyvárosként méltón vársz engem, és várod közel egy évezrede a Santiago de Compostella-ba igyekvő embereket. 

Van olyan szerencsém ugyanis, hogy korán érkezem, még az albergue nyitása előtt. Így hamar lecuccolhatom a nemsoká nyitó szálláson, és mehetek az utcákra. Szűkös utcák, régi épületek, és a terek, melyek annyi mindent éltek meg. Elsőként a főtérre megyek. Szerda lévén piac van (a blogot 3 napos késéssel írom, az egész útról, direkt). Igazán jó, itt még több árus van, mint előző falumban, Mansilla de las Mulas-ban. Miután körbe jártam, és készítettem pár felvételt, veszek is 3 banánt, amit azonnal elfogyasztok. Nagyon jól esik. Közben a Katedrálishoz érek. Hiába kisebb és szerényebb külsővel rendelkezik, mint a Burgos-i párja, a belső sokkal jobban lenyűgöz. A festett üvegű hatalmas ablakok miatt. Fényben, színes fényben úszik az egész templom belső. Azt se tudom, hová nézzek. Azt meg végképp nem, hogy az államat hol hagytam el. A restaurálásuk nemrég fejeződött be szerencsémre. Nem tudom mennyi időt töltök el itt. Sokat! Eztán pedig Gaudi épületéhez sétálok. Ha volt valami, ami alapul szolgálhatott a Disney filmek híres és jellegzetes logójához, akkor az csakis Gaudi terve lehetett. Mintha a mesevilág fogadója állna előttem. Csodálatos!

Bár sokat tudnék még regélni élményeimről, most kissé fáradt vagyok. Nem tudnék oly szavakkal leírni egy ilyen kultikus várost, melyet akár egy kép is ne adna vissza sokkal jobban. Sajnálom a képeket, hogy nem tudom megmutatni... eleddig :

Vissza a napomhoz: miután kigyönyörködtem magam (vagyis próbáltam), visszamentem az ágyamhoz, és egy jót aludtam. Este pedig újra az utcaköveket tapostam. Vásároltam is a következő napokra, és vacsorára. Sokan voltunk a szálláson, új és ismerős emberekkel beszélgetünk. Egyébként Bencés-rendi apácák tartják fent a helyet. Éppen ezért este közös imádkozással zárjuk a napot, és adunk hálát, hogy láthattuk e földi csodát.

 

 

Szabó-Mészáros Marcell