Kissé késve indultam el, 7:45-kor az utolsók közt hagytam el Zubiri-t. Első órában közel egy magnézium gyárhoz haladt a jel. Eléggé finom szemcsés volt itt a talaj, ezért még jobban kellett figyelni a lépteket. Majd hegyoldali mezők, és völgybeli patakok között ment az kagylós ösvény.

Larrasoana falujába egy gyönyörű kis hídon át lehetett jutni, de én csak megpihentem rajta. Irány tovább Huerta felé, az albergue egykor nyit, addig meg odaér az ember. A pihenőm után nem sokkal a patakon egy bukóhoz érkeztem, ami lenyűgözött, mert nem egy mai darab volt, az biztos. Rögtön ezután kaptatón hegyre fel, és egy kiadósabb pihenő 10 óra felé Irotz kis falujában. Ilyenkor egyébként érdemes levenni a cipőt, zoknit, hadd száradjon, míg a lábat magasra jó támasztani. Közben pedig  ehetünk, vagy ihatunk, megtölthetjük színig a kulacsot. Negyed óra után indultam megint útnak, és nem is oly sokára -miután éreztem, hogy a délelőtti nap a vádlim égeti, ergo naptejjel kenjem be- egy kis templom tövébe érkezve agyag edényekben kínáltak hideg vízzel. A templom maga Szent István templom (nem a mienk...) melyet a Sacre Coeur nővérek szolgálnak. Ők ajánlották figyelmembe, hogy a harangtoronyban kongassam meg a harangot, és azonnal öleljem át. Átjárt a rezgés kívül-belül.

 

Huerta-i leágazáshoz dél körül érkezhettem. Jó döntés, hogy oda tart az ember, mert közel van Pamplona-hoz, de még van ott szállás. Nincs, nem igaz! Egy kertész világosított fel, hogy alig 2 hónapja zárt be a zarándok szálló. Ennyit a magyarok összejöveteléről. Viszont megtudtam szintén a kertésztől, hogy előttem 10 perccel ment el 3 magyar Villava felé, a legközelebbi nyitott albergue-hez. 

 

Trinidad de Arre. Így hívják a szállót, melyet a Hermanos Maristas rendi közösség tart fent. Viszonylag olcsó, 8 Euro, és sajátos kis közösségi élet van ott náluk. Van kis kertészet, középkorban épült a szálló és bazilika (!) egyben, ahol reggel minket misére várnak. Egy csak bejárat, egy csak kijárat van, és a padre 22:30-kor mindegy ki hol van, villanyt olt, és onnantól csend. Nem is baj, másnap ugyanis korán kelünk, 5:30-kor már reggeli. Ugyanis a magyar csapat is ide talált. Ennek örömére székely barátunk estebédre egy afféle erdélyi gulyást készített nekünk, gombával (meg is ettem, kell az energia!), és minden földi jóval. 

 

Estére egy kis írás maradt az Ulzama folyó partján, és az álom. Valamint a tudat, hogy másnap ott lehetek a San Fermin utolsó napján, és bikafuttatásán!

 

 

Szabó-Mészáros Marcell