Sokan mondták, hogy a San Fermín alatt jobb elkerülni a várost. Még jó, hogy a reggelit már megemésztette az ember, mert az az orrfacsaró bűz, ami a városközpontban volt, az leírhatatlan. Egy szennyvíz tisztító telepen is ezerszer jobb illat és szag lelhető fel, még ha nem is jól működik (mert ha jól működik, akkor alig érezni valami is;). Mindenki ezekben a napokban az utcán él. Így ott is végzi el minden szükségét és dolgát. Az utcai kolbász árus már beletörődve teszi dolgát a fesztivál utolsó napján. A takarítás nemsokára kezdődik, de előtte még futnak a bikák!

Szent Jakab útja Pamplona-n keresztül pont keresztezi az ilyenkor esedékes bikafuttatás útvonalát. Még van 20 perc kezdésig, ezért jó helyet megyünk vadászni. Nagy nehezen felkapaszkodva egy masszív fa kerítésre -persze hatizsakkal együtt- pont ellátunk az emberek között. Premieplánban a helyszín. 8 órakor durranással indítják a bikákat. A fiatalok és lelkes futók már rég futnak. Egy perc és az első bika el is rohan. Vagyis nem, mert ahol mi állunk, ez a szakasz az egy kanyarban van. A megiramodott bika *durr* neki a fa merevítésnek, és még a következő kettő is ugyanígy. Az első bika persze még ott van. Szegény jószág. De futnak is tovább szinte azonnal. A következő bikánál viszont már emberi sérülés történt. Azonnali intézkedés a hatóságok részéről. Jó látni, hogy rögvest teszik a dolguk. A srác pedig "csak" fején és vállán sérült, elsodorta az állat. A tömeg megtapsolva fogadja, mikor a két lábán megy el. Az egész eseménysorozat nem tartott tovább 5 percnél. Most már mossák az utcákat, a fiatalok egy része aludni tér, van aki pedig az utcán marad, és búcsúztatja az ünnepet.Én pedig az óvárost veszem a nyakamba. A zsák fölé. Odafér az(:

Sorra jártam a kis utcákat, a tereket, épületeket. Az utcán a városiak búcsúztatják Szent Fermin ünnepét, zenével, óriás bábukkal, és lovasnak beöltözött udvari bolonddal. A Lovas pedig válogatás nélkül üldözi a kisgyerekeket párna-buzogányával. A kicsik persze élvezik(: Árusok, és fehérbe öltözött, piros kendős emberek mindenhol. Néhol pedig utcán terített asztalokon érkezik a család. Utoljára a katedrálist nézem meg. Lenyűgöző!

11 körül magam mögött hagyom én is az ünnepet, és örülök, hogy erre a hagyományokkal övezett eseményre 

eljuthattam. Nem megyek messzire. A következő kis faluban szállók meg, Cizur Menor-ban. Itt a Máltai Lovagrend tart fent egy zarándok szállást, kolostorral. Nehány magyar is itt van, többek közt a szakács is, így estére egy gombapaprikás petrezselymes krumplival rendel, és szép kis adagot eszik szinte mindenki aki ott szállt meg. Én pedig már végleg nem mosom le magamról, hogy 22 év után megeszem a gombát. Mit tegyek? Most jött el az ideje (:

Az este további részét a közeli Szent Mihály templom kertjében töltöm. Minden olyan nyugodt. Próbálok betelni a hely és a táj szépségével. Nem sikerül. Megyek aludni. 

 

Szabó-Mészáros Marcell