35. nap Arzua - Monte de Gozo <~> Santiago de Compostella ~ 5 km
Egyszerűen és szépen indultam. Minden léptem könnyű és csodálatos volt. De nem az idő, vagy a könnyű terep mialatt. Nem. Sokkal inkább, magától értetődően Santiago közelsége ad erőt és energiát. És van itt még valami más is...
Előbb szeretném elmondani, hogy a holnapi bejegyzés egy pár napig az utolsó lesz. Santiago után 5 napig Finisterre-be vezet utam. Addig szeretnék csak az Úttal foglalkozni, csak az Úton élni. Épp ezért pár nap pihenés következik Nektek is, kik olvasták eleddig a közeledtemet. A blog elsősorban a Camino Francès-ről szól, aminek vége nemsokára itt van. Persze lesz az óceánig tartó útról is lesz írás, de később, és nem ilyen részletekbe menően. De most vissza az eseményekhez:
Nem siettem, mert ahova megyek, az az út legnagyobb szállása. Több, mint 500 zarándokot képes befogadni, de nem is hallottam volna sose, hogy bármikor is betelt volna. Az utam esővel indult. Eleve egész este esett, így a terep is jó állapotban lehet. Nem baj, semmi nem tántorít el. Ahogy haladok egyre közelebb, van valami különlegesség a tájban, az útban, a levegőben.
Nem tudom mi az, még nem tudom.
Magától értetődően csak megyek. Egy fiatal azt mondta nekem, hogy a francia út 3 részből áll. Az első még a navarra-i környezetben. Mikor is az ember csak megy, még nem tűnik fel neki, hogy ez nem egy túra. A második rész a Burgos után kezdődő La Mezeta. Amikor már kell a kitartás, és kell a türelem, hogy egy cél ott lebeg előttünk. A távolban. És végül a harmadik szakasz, Galícia. A maga spirituális gyönyörűségével. Meglepetéseket tartogat, nem is keveset. Ezért érdemes a francia utat választani: meglelni, és megélni e változást. Ami valahol fejlődés is.
Már tudom miben rejlik Santiago közelsége. Tudom mi ez a különlegesség. A fák azok. Eukaliptusz fák. Eukaliptusz erdők. És az illat, az illat. Érezni kell. Mint ahogy egy kép többet mond ezer szónál, úgy egy illat is ad egy érzést, ami megmaradhat örökre. Képet készíthetek ezret is, de az illatot csak emlékeimben tudom megőrizni. Nagyon csodálatos. Nagyon békés.
A nap közben ki is sütött, úgy pár órára. Az albergue előtt viszont újra elered az eső. Vízálló kabát fel, és szemben az utolsó pár kilométer. Még a szállásig.
Monte de Gozo azért is különleges, mert a több száz kilométert megtett zarándok itt láthatja meg először a Katedrális tornyait, melyben az apostol földi maradványait őrzik. Itt egy hatalmas emlékmű is megörökíti e pillanatot, és azt, mikor II. János Pál pápa zarándokolt el Jézus tanítványához. Eső lévén nem sokat látok, de késő délután tisztuló idő van az erős szél miatt, és már én is megláthatom a tornyokat.
Egy nap, és 5 kilométer választ el.
