A napkelte már az úton ér el. A sárga nyilak egy újabb hegyre vezetnek, melyen a Pedrón-hágón juthatok át. Következő pár órámban csak az egyetlen hegyoldali faluban, Zariquiegui-ban pihenek meg. Veszek is egy kis sonkát, péksüteményt és citromot. Később hasznukat veszem(: 

    Ahogy a Nap haladt az égen, úgy haladtam én is felfelé a hágó felé. Egyre jobban látszik a változó táj is. Itt gabona mezők, és tüskés, de virágzó növényzet van szerte, erdőség pedig alig látható a távolban. Szinte észrevétlenül ér fel a megtévedt zarándok Alto del Pedrón helyszínére. 

    A hágó. 16 éve a Jakab-út-barátok egyesület sajátos zarándok  karaván szoboregyüttesét állította erre a pontra. A  panorámába pedig szinte belesimul. Keletnek fordulva egész a Pireneusok lábáig ellátni. Nyugatnak a navarrai dombság több 10 kilométereken át. Sokat időztem itt, mint mindenki más is. Fáj a szívem, mikor lefelé indulok a túloldalon. 

    Sziklás és köves ösvény vezet, néhol szántóföldek mellett egészen az Eunate de Santa Maria misztikus templomáig. A nyolc szögletű árkádiával körbevett aprócska kegyhelyről úgy tartják, hogy a zarándokok háromszor körbe kell, hogy járják mezítláb, és szótlanul ahhoz, hogy áldott útjuk legyen Santiago-ig. A kövek, melyen a zarándoknak járni kell, kicsik és élére állítottak. És újra érezni kezdtem a lábam(:

     A kis regenerálódás után egy óra múlva már Puenta la Reina falujában voltam. Padre fogadott megint, 4 Euróért. A délután pihenéssel, és mosással telt, a vacsorát a szomszéd albergue-ben megszállt szakács barát szolgáltatta újfent. Ezúttal francia hagymaleves tett kedvünkre. Valamint egy újabb magyarral találkoztam, egy nálam is fiatalabb leánnyal. Aznap négyen voltunk magyarok, a többiek tovább mentek. 

      Az estét írással töltöttem. Hamar eltelt ez a nap is. Hamar feküdtem is le. A hajnallal ébredek.

Szabó-Mészáros Marcell