Időben is elérkezem lassan ittlétem feléhez. Épp ezért úgy gondoltam, jó egy külön bejegyzésben részösszefoglalót írnom,  mely a napi beszámolók közé nem fér be. Külön témakörökben tárgyalo a dolgokat. Ma az étkezésekről, szállásokról és az erőnlétről írok.

Étkezes és ételek: 

Huh, nehéz erről röviden írnom. Annyi jóval találkozik itt az ember, hogy hihetetlen. Persze az ég pénze nem lenne elég végigkóstolni a helyi specialitásokat. Eleve úgy jöttem el, hogy bármi, amit elémtesznek, és azt mondják ehető, azt én megeszem. Mindeddig a közel 3 hét alatt, mióta eljöttem otthonról, az étkezésre, és italokra úgy 110 eurót költöttem. Nem eszek igazán étteremben, vagy kajájldában. Ott nagyon drága minden. Ha minden este 'pelegrino' menüt ettem volna, csak az, eddig 200 euró körül lenne, és még nem reggeliztem, vagy az úton nem ettem. Épp ezért inkább vásárolok, úgy napi 5 euróért. Ebből kijön a vacsora, a másnapi reggeli és a napközbeni étkezés is. Húst alig-alig eszek, az nagyon drága itt. Tonhalat viszont annál többet! Az olcsó. Inni szinte csak vizet iszom, néha pedig a nővérem által küldött energia és sport italporokat. Innen is köszönet érte, nagy haszna van! Sok helyen a szálláson, írtam is párszor, főznek. Ezt legtöbbször ingyen adják, de sajnos e helyek is kezdenek fogyni, ahogy közeledem Santiago felé. A donativo (adomány) helyeken a fogadósok készítik a vacsorát és/vagy reggelit, míg egy normál albergue-ben a zarándokok főzhetnek, ha van konyha. Jó volt az az egy hét, amíg a székely emberrel egy szálláson aludtunk, ma már igencsak hiányolom a hazai ízeket... Volt amikor meg én főztem magamnak. 4,5 euróból ez volt a napi meleg étel: tészta fokhagymával, paradicsommal, hagymával és paprikával, valamint kis chorizo szalámival összefőzve. A tésztából még maradt amit nem főztem ki, azt hurcolom magammal. 2 nagy tál jött ki, mindet megettem, és meglepődtem hogy igazán ízletes lett, tekintve, hogy nincs sok tapasztalatom még a konyhában. Továbbá ebbe az összegbe belefért az is, hogy másnapra egy hosszú bagettet szendvicsnek készítsek el a megmaradt zöldségekkel és szalámival. Sajnos nem tudok minden nap ilyen szerencsés lenni. Amiket leginkább eszem: bagett, tonhal (krém vagy konzerv), zöldségek (paprika, paradicsom stb.), gyümölcsök (alma, banán, dinnye stb.), müzli tejjel vagy joghurttal elkeverve. Ezenfelül útközben a táskámból előkerülhet még szárított és aszalt gyümölcs is. Vizet szinte mindig 1 litert viszek magammal az útra, ha fogyna belőle, a következő kútnál érdemes megtölteni. Kutak gyakran vannak az út mellett. Vizük iható, ha nem, azt felirat vagy piktogramm jelzi. Összességében nincs okom panaszra, néha több húst/fehérjét ennék, de nemsokára lehet kitalálok erre is valamit.

Szállások, azaz az albergue-k:
Összegben erre hasonló nagyságrendben költöttem, mint az étkezésekre, úgy 115 euró ment el a napi fedélre fejem fölé. Ebben benne van az, hogy sikerült párszor adomány szálláson aludnom, ahol 0-5 euró közt hagytam ott valamennyit. Van a szállások közt minden fajta. Van, hogy éppen egy hotel irigyelhetné meg a kialakítás és szolgáltatás színvonalát, és van, amikor egy szocreál önkormányzati épületben vagyok. Szerencsére az előbbi jellemző inkább. Ami viszont kivétel nélkül megegyezik mindenhol, az az ágy méret. 190 centi hosszúak, legtöbbször emeletes ágy, tehát két vége határolva van. Én magam is 190 centi vagyok talpon! Így fekve meg kellett szokni a szűkösebb helyet. Mindegy, ez van. Modern, vagy épp ódon belső, a hangulata szinte mindegyiknek különleges. De amit észrevettem, nagyon sok minden múlik a fogadós kedvességén. Egy kis padlástérre is gyönyörű emlékekkel gondolok vissza, csak azért, mert milyen készségesen fogadtak, és bántak velem, velünk. És még mennyi ilyen hely van... Röviden azt mondhatnám, hogy az egyházi szervezetek által fenntartott albergue-k viszik a prímet. Akkor is, ha az ágy itt is ugyanolyan.
Egészség és a lábam:
Örülök, hogy igazán nincs nagyobb bajom. Eleinte volt ugyan egy húzódásom, és fájdalmam, de szerencsére elmúlt mindkettő hamar. Most valamitől kiütéseim vagy apró csipéseim vannak. Csak a jobb karomon. Nem a nap miatt, nem érte utóbbi napokban közvetlen napsugárzás. Egyébként meg hátulról és balról ér a nap. Megnézte gyógyszerész és nővér, kalciumot szedjek és kenjem naponta többször fenestil kenőccsel. 5 nap és elmúlik... Nagyon remélem. Igazából nem vakarom, csak kissé bosszantó, kellemetlen. A lábaimra eleddig nem lehet panaszom. Vízhólyagom nemsok van, bírom velük az iramot. Az izmaim kicsit fáradtak. Úgy veszem észre, a sportkenőcs jót tesz neki. Mindennap bekenem a talpam, és ott ahol épp fáj valamennyire. A hátam is bírja, a vállaim szoktak néha belesajdulni, ha túl régóta pihentem. A napi gyaloglásokat hamar meg lehet szokni, ahogy a korai keleslés és lefekvést. Még külön tetszik is, hogy akkor kel fel és fekszik le a nap, amikor az embernek természetéből adódóan a szervezete aktív: 6:30 ~ 22:30. 
Folytatása következik, várhatóan holnap ilyenkor. Szó lesz a felszerelésről, tájról a környezettel és időjárással együtt,  valamint a helyi és gyalogló emberekről.
Szabó-Mészáros Marcell
süti beállítások módosítása