Nem sietek. Valahogy ezekben a napokban jól esik komótosan tenni minden lépést. Szép lassan jönnek egymás után a falvak, a hegyek, és a völgyek. Pedig most, hogy megnőtt a zarándokúton jelen levők száma, félő, hogy nem lesz hely a kiválasztott szálláson. Valahogy ez sem bír zavarni, mindent módjával. Santiago előtti utolsó nagy hegy, az O Cebreiro falva mögötti hágó a maga 1300 méterével. 

O Cebreiro. Különös hely. Az első galíciai falu, hiszen itt már gall földeket taposok. O Cebreiro-ban őriznek egy ereklyét. Ennek története a következő: itt áll már majd' 1000 éve egy templom. E templomban a középkorban is minden nap tartottak szentmisét. Volt akkoriban egy ember, aki minden nap eljött messziről a misére. Hóban, fagyban, hőségben. Egy alkalommal orkán erejű szélben a pap, aki a miséket tartotta, kifakadt az asztalánál, hogy 'hogyan lehet képes valaki még ilyenkor is szentmisére jönni?!' Erre az előtte lévő sült hús, és pohár bor azonnal valódi hússá, és valódi vérré változott. Ezt őrzik mai napig ezüst fiolákban O Cebreiro templomában. E falu alig ha 20 épületből áll, de mindegyik kuriózum! Mint egy múzeum falu, csak galíciai kultúrával. Igazán szemnek, léleknek megnyugtató. És a testnek is. Itt pihenek egy utolsót, mert a következő faluban van a szállás. 

6 órakor érkezem meg ma is. Ez viszont már tele van. Fél órán át próbálok a fogadóssal egyezkedni, nem engedi, hogy a konyha padlónján aludjak. Szabályzatilag tilos, és ő is csak egy alkalmazott. Nagynehezen beletörődöm sorsomba, és a 3 kilométerrel távolabb levő albergue felé veszem az irányt. Szerencse ér, mert a pár napja megismert magyar párral találkozom, és megyünk együtt tovább. Így azért könnyebben megy. Plusz egy banános müzli szeletet is kapok. Milyen jól esik! 

A következő falu tehát 3 km. Viszonylag hamar eltelik, de ilyen ez a nap, ott sem kapunk üres ágyat. Pedig 2 szállás is van. Megyünk tovább, újabb 3 kilométer, és végül Fonfria-ba érkezünk meg hárman. Az utolsó 3 ágyat foglalhatjuk el. Fél kilenc van. A nap persze még nem ment le. Elképesztő.  Azért elfáradtunk rendesen. Én csak a kis tésztámat készítem el vacsorára, mert rég ettem. Nem is teszek mást egy zuhanyon kívül, aludni térek.

Hosszú nap, de közelebb, ma is közelebb kerültem Szent Jakab sírjához. És végre Galíciában járok. Igaza volt az egyik zarándoknak vagy 20 nappal ezelőttről, hogy nagyot dobban az ember szíve, mikor rálép végre e földre.

Szabó-Mészáros Marcell