9. nap Logroño - Najera

Ma is egy hosszabb szakaszt tettem meg. 30,7 kilométer. Az idő kedvezett, felhős volt ugyanis.

Ezt viszont nem tudhattam, napos és derült időre számítottam. Ezért voltam reggel 6 óra után már zsákkal a hátamon, és sétabottal a kezemben. Ahogy kiértem a városból, egy szép víztározó mellett ment a sárga nyilas ösvény. A tó túlsó felén egy újabb, évek óta a zarándokokat szolgáló ember várt mindenkit. Almát, szőlőt és kekszet osztott. A hiányozhatatlan pecsét mellé természetesen. Hosszú, ősz szakállas és kalapos ember, neve Marcelino (: ő szerinte a Camino egyfajta drog. Évtizedek óta járja végig, minden egyes évben! Szerencse, hogy júliusban a meleg miatt nem megy, és itt van nekünk. Mogyorófa botot is ad annak, kinek szüksége van rá. Aranyos ember, pénzt persze nem vár el. 

A hátralevő pár órában csak csöndben mentem, a a végére a felhők is eltűntek az égről. Jó, hogy ekkor már Najare településen voltam, ahol a szállást is találtam. Egy újabb donativo szállás, ezt viszont önkéntesek működtetik. Nem sok mindent teszek a hosszú út után ( közel 7 órán az tartott ideérni), alszom egy kicsit. Felkelek és mosok egy adag ruhát. Kézzel mosom őket naponta, kétnaponta, de néha jó a mosógépbe bedobva is megtisztítani őket. 3 Euro-ba kerül, hárman osztozunk a dobon. Fejenként tehát 1-ből megússzuk. Később beszélgetek a többiekkel. Sok nemzet sok embere. Furcsa mennyi mindenben különbözünk, de célunk közös.