23. nap León - Villa de Mazarife

León városból már világosban sétáltam ki. Sok meglepetést tartogatott ez a nap is. Legtöbbjük igazán kellemes volt, de sajnos akadt, ami bizony kellemetlenséget okozott. 

Először is ott van az, hogy a jobb kezemen, és már a bal kézfejemen is megjelentek ezek a kiütések. Viszketnek, de igyekszem másfelé figyelemmel lenni. A következő nap Astorga városába érkezem, ahol van orvos és kórház is, ott megtudakolom mi is ez, és mi a teendő. Ez valamelyest bosszúságot okoz a napjaimban, de igazából gondom nincs.  Vissza a naphoz, és a jó dolgokhoz! Könnyen haladtam és vidáman. Nem kellett messze mennem, délre már ott is lehettem a szálláson.A nagyvárosi nyüzsgés hamar a múlté. A táj most kezd változni igazán, már dombok között halad az utam. Egyre több zöldet látni, egyre több a földút (!), aminek különösen örülök.

Delet követően érkezhetem meg. A szállásban nincs semmi különös, egy nagyobb családi ház nappali helyiségében vannak az ágyak. Megeszem még az útról maradt szendvicseimet, majd zuhanyzom, és sétálok a faluban. Van két szupermarket is, és egy aranyos kis templom, nagyon szép kert résszel. Visszatérek az albergue-be, ahol már készül a vacsora. 9 Euró a pelegrino menü. Azok után, hogy az erdélyi barátunk 3 Euróért adott egy tál levest és egy nagy tál másodikat, mindkettőt kenyérrel, valahogy nem esik ínyemre ennyi pénzt, szinte ugyanarra kiadni nap, mint nap. Maradt még tésztám, azt kifőzöm, és majd lekvárral megeszem. Ezt gondoltam én. De a konyhát, a fogadós asszony szerint nem lehet zarándoknak használni, ezt mondja ki a körzet törvénye. A kérdésemre, miszerint éhen maradok estére, azt feleli, vegyek menüt. Én persze inkább fogom az üveg lekváromat, a maradék kenyeremmel megeszem, és 'köret' gyanánt müzlit rágcsálok hozzá. Nem maradok éhes, csak jobb lett volna meleget vacsorázni. 

Meg tudtam oldani, és igazából először találkoztam ilyesfajta szívesség-mentességgel, ha szabad így fogalmaznom. Összességében köszönettel tartozom a napomért, hiszen jól vagyok, van fedél a fejem fölött, és minden rendben van. Sikeresen haladok a célom felé.

Szabó-Mészáros Marcell