Ahogy a nap kel, úgy hagyom magam mögött La Rioja körzetét és lépek be a francia Camino legnagyobb régiójába, Kasztília-Leon földjére. A végtelen szántóföldek és gabonamezők jellemzik e vidéket. Mindez a fennsíkon vár a zarándokokra, és pár 100 km, majd a sivatag következik. De előtte még napokon keresztül Spanyolország éléskamrájában bandukolok. Sokan túl egyhangúnak találják, és buszra szállnak León városáig. Én gyalogolok. Kíváncsian várom az ottani környezetet is. Most viszont célom Viloria de Rioja faluja.

A 14 km-re található kis településre 9 óra előtt érkeztem. Mint fentebb írtam, 8-kor nyit. A könyv szerint. Az albergue ajtaján található kis táblácska szerint pedig 13:30-kor... Ma is tanultam valamit. Várok amíg kinyit. Addig is a kis faluban szép lassan érkeztek a többiek, és haladtak tovább. Egy kedves magyar pár, kivel ismerjük egymást már egy hete, megvárják míg beengednek. Ők nem itt alszanak. Talán még találkozunk az úton, mondják, én pedig remélem.

Mikor belépek a szállásra, rögtön érzem, hogy érdemes volt várni. Egy házaspár vezeti, kis füstölők, mécsesek és könyvek mindenhol. A kívülről összetákolt ház belülről nyugalmat és kiegyensúlyozottságot sugall. Nem véletlenül néztem ki ezt a helyet. Például az ágy 5 centivel hosszabb, mint máshol, és nem emeletes. A falon felirat: "Addig alszol, míg szeretnél!" Lehet élek e lehetőséggel;)  Olvastam, hogy maga Paulo Coelho az albergue 'keresztapja'. Összes kötete fellelhető itt, több nyelven is. Magyarul a Zarándoklat című műre találtam. Elhatározom, ha hazaérek, elolvasom.  Üzenetet is lehet hagyni az írónak. Pár sort küldök én is.

Ha már az irodalomról is szól ez a nap, drága Rejtőt hadd említsem: a vacsoránál 5 nemzet volt képviselve az asztalnál. Egy olasz nő, egy brazil férfi, négy koreai leány, egy magyar fiú és két üveg spanyol bor. A vacsorát az olasz feleség készíti.  Zöldségleves, saláta, főtt rizs és babos egytálétel. Desszertnek pedig egy kis joghurt. A közös étkezés alatt, előtt és után beszélgetünk. Ki, honnan és miért. Igazán kellemes a hangulat, a társalgást követően mindenki ír a naplójába, majd nemsokára aludni térünk.

Nem azt mondom, hogy kialszom magam. De a nap hamarabb lesz az égen, mint én a földeken, az biztos!

 

Szabó-Mészáros Marcell