Ponferrada városából kissé nehezen jutok ki. Nem egyértelmű a jelzés mindenhol, hiszen nem csak a Santiago-i Camino halad át e városon. Kicsit több időbe telik, de végül is magam mögött hagyom ezt a települést is. Valamivel több, mint 20 kilométeren keresztül a lankás szőlőültetvények dominálnak. Néhol látok szeder bokrot is, de itt még igencsak éretlen, ahogy többnyire otthon is. De nem kell pár nap, és beérik. A nap szokás szerint tűz. Nem panaszkodom, a ruházatom megfelelő, vizem is van elég. 

 

Villafranca de Bierzo városát egy óra körül érhettem el. A nagytemplom előtt bazár van. Igen ám, de nemcsak bazár van, hanem pulpo, azaz polip felszolgálás is. Vörös lében főzik a félméteres polipokat, ha kész, paprikával szórják, sózzák, oliva olajjal locsolják, és azonnal a vendég elé kerül. Sokat hallottam e helyi nevezetességről, de én majd egy másik városban kóstolom, egy másik helyen. Megfigyelem az érdekességet, és csak megpihenek, majd újra töltöm kulacsom. 

 

Nem sokkal a város végét jelző tábla előtt választás elé kerül a zarándok. Vagy halad tovább a kijelölt úton, majdnem vízszintesen a főút melletti kis ösvényen, vagy a Camino Duro-t választja. Jómagam az utóbbi mellett döntök. Rövid leírása a következő: 11 km, 440 m emelkedés, 380 m ereszkedés. Önmagában azért nehéz, mert meredeken tart fel, és meredeken ereszkedik a legvégén. Hát, belevágok. Izzadok rendesen, hiába fúj a szél és hűvösebb a levegő is 900 méteren, a nap még jobban éget szinte. De nem baj, haladok előre. Leküzdve a kezdeti nehéz szakaszt, pár szeder bokor a jutalmam, amin már van egy-két szem érett gyümölcs. Nagyon ízletesek, örülök is neki, jól jön. Megyek tovább. Mindig emelkedik, de csak enyhén. 1 liter vizet hoztam a 4 órás úthoz, jól be kell osztanom. Egy alkalommal akár fél litert is megihat ilyenkor az ember. A legmagasabb ponton csodaszép szelíd gesztenye ligethez érkezem. Kihasználom az alkalmat, eszem, iszom, és mindezt ülve, árnyékban. Nagyon jól esik. Majd innentől ereszkedem.

 

Egy óra alatt elérem Trabadelo-t, de sokszor kellett megállni kicsit szusszanni. Az ereszkedés még veszélyesebb, mint az emelkedés. Főleg a boka és térd miatt. Ezért is álltam meg, hogy ne terheljem túl. Fél 7 körül kapok ágyat, vagyis matracot. Későn érkeztem, de a lényeg, hogy van hol aludnom. Találkozom itt a kedves fiatal magyar párral, kikkel pár napja ismerkedtem meg. Meghívnak vacsorára. Készséggel elfogadom, mert nagyon hiányzik a meleg étel, és öröm, ha csak le kell ülnöm és ennem kell. 

 

Rendesen kivett belőlem a mai nap. De nem baj, közeledem Santiago-hoz. Naponta több ezren érik el a katedrálisát. Alig több mint egy hét, és én is közöttük lehetek!

 

 

Szabó-Mészáros Marcell