Íme a megígért folytatás:
Felszerelés:
a hátizsákom és szinte minden ruhám, eszközöm megfelelő. Nincs igazán haszontalan holmim, amire szükségem van, és amilyen minőségben, az mind rendelkezésemre áll, azaz megfelelő. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a cipő mennyire fontos, hogy jó legyen. Bírja a cipőm a lábammal együtt a mindennapok kilométereit. De nagyon sokan vannak tele vízhólyaggal, azért, mert nem törték be eléggé a lábbelijüket. Pár hét, és ez is megtörténik, csak az úton. A cipőmön túl a nagyon fontos dolgaim: a hosszú lenvászon nadrágom, és felsőm, valamint a széldzsekim, kalapom és a sétabotom. Isten áldja meg Pablito Sanz urat, akitől kaptam a 2 méteres botot. Sokat segít a menetelésbe, és terhet is vesz le a derekamról, térdemről. Óriási szolgálatot tesz!
Környezet, táj, időjárás:
Gyönyörűséges akármerre járok. Eleinte ugye a Pireneusok felől gyalogoltam. Arrafelé minden zöldben úszik, hiszen a környező emberek állatgazdálkodásból élnek inkább, mint földművelésből. A városok, falvak völgyekben elnyújtózva vannak. A kitaposott ösvény, melyen járni kell főleg földút. Elvétve van néhol zúzott köves szórás az útfelületen, a településeken pedig kivétel nélkül aszfaltút. Viszont ahogy a taj változik, Pamplona után egyre több gabonamező figyelhető meg, ahonnan kezdve már szinte minden terepi út zúzott köves! Argh, oda kell figyelni így, hogy ne rágja szét a cipőt. Hiába, bakancsnak is így ártana. Egyre több szőlőültetvénnyel is találkozom, La Rioja környékét pedig szinte csak szőlő uralja. Kellemes közöttük haladni. Aztán Burgos városával a gabona vesz át minden területet. Írtam is, hogy lényegileg itt van Spanyolország búza ellátmánya. Itt nincsenek hegyek, végtelen rónaságok, és a kék égbolt. Ennek értem most a végére. Újra hegyek elé nézek, és az idő is változik. Eddig a napi 28-30 fok volt jellemző, felhős, vagy tiszta éggel. Most esősebbre, és hűvösebbre fordul az éghajlat. Nem bánom, most ez jól fog jönni. Persze meglátjuk mi lesz pár nap múlva.
A spanyolok elképesztően udvariasak, és kedvesek. A fogadókat viszont olaszok, németek, franciák üzemeltetik főleg, őróluk is csak hasonló véleménnyel tudok lenni. A zarándokok pedig meglepően összetartanak. Nem kell sok ismeretség, csak ismerős arc, és a közös cél. Egymásra vagyunk utalva, ezt mindenki érzi, és e szerint is cselekszik. Segítünk egymásnak, megosztjuk egymással az ételeket, az élményeket, fájdalmainkat egyaránt. Ezt nehéz leírni, nehéz megfogalmazni. Az egész út végen amúgy is szeretnék egy összefoglalót írni, abban megpróbálom majd kifejteni ezt az egészet. De az is lehet, hogy egy külön bejegyzést kap, mert olyan szép és tiszta.
3 napos késéssel írok meg egy napot. Ennek több oka is van. Azaz most a 21. napról olvashattatok, de ma nekem a 24. napom van itt. Azaz a mai bejegyzés július 31-én történt meg, míg ma ugye harmadika van.
Csak remélni tudom, hogy nap, mint nap nyomon követtek, és a családom és szeretteim figyelik lépteim. El kell mondanom, hogy nem olvasok kommenteket, semmi mást se, otthonról szinte nem lehet elérni. Spanyol számom van, az internet miatt. Mert mobilról írom a bejegyzéseket, ezért bocsássátok meg, ha nincs kép, vagy a formázás nem tökéletes. Ha hazaérek, természeten teszek fel képeket, és rendbe teszem a bejegyzéseket is.
Kérnélek viszont Benneteket, hogy szóljatok hozzá bátran, ha hazamegyek elolvasom, és reagálok reájuk. És osszátok meg ezt az oldalt, hiszen jó ha minél több emberhez eljut egy ilyen út, talán valaki más is elhatározásra jut, és egyszercsak elindul! Ez az egész azért is van, hogy az emberek megismerjék kicsit jobban ezt az egészet, amit úgy hívnak: El Camino.
