1. nap Saint-Jean-Pied-de-Port --- Roncesvalles

Nem mondom, hogy elsőre sikerült megtalálni a helyes utat. A szállásból kilépve balra vezet az út. Én jobbra indultam el. Pár száz méter után viszont megtaláltam a zarándok irodát, ahol egy pecsét került a Credencial-ba, majd mikor rossz fele indulok - továbbra is- utánam szóltak, hogy Santiago a másik irányba van. Innentől már meg is leltem az utat, hiszen a jelzéseket így menet irányba már észreveszi az ember...

0. nap Saint-Jean-Pied-de-Port

     Az otthoni meleg után jó volt érezni egy kis hűvösebb időt, bár kicsit megijedtem,  hogy kevés lesz a ruhám. Mindenesetre megérkeztem, ráadásul 1 órával korábban, mint ahogy terveztem. A szállást,  amit lefoglaltak részemre, sikerült megtalálni. 8.00-kor még éppen elértem a templomban a zarándokok áldását, majd egy érdekes vacsora után -ugyanis nem tudom hogy mit rendeltem, de aztán  kiderült, hogy tintahal, vagy valami hasonló- egy zuhany, és alvás, hogy másnap elindulhassak.

  Saint-Jean-Pied-de-Port. Oda kell eljutnom. Nem egyszerű, de remélem itt is csak egyik lépést a másik után kell megtenni. Nyíregyházáról 12:16-kor indul a vonat, majd Kőbánya-Kispest megállónál 16:00 előtt szállok le (remélem nem késik). A repülőgépem este 8 órakor indul Rómába, ahol 21:40-kor száll le. Majd másnap hajnalban, ugyanarról a terminálról 6:40-kor repülök tovább Bilbao városába. A reggeli órákban meg is érkezem (~9:00), majd onnan busszal tudok eljutni a következő nagyobb városba, ami Bayonne. A busz 13 órai indulással (Bilbao-ból) 16 órára lesz a Bayonne-i buszállomáson. Másfél órával később tudok csak vonatra szállni, amely már -végre- SJPdP-ba visz este 8 órára. Nem egyszerű, de megéri. Foglaltam szállást is, ahol várnak is remélhetőleg. Érdemes megtenni, mert délután hamar megtelnek a szállások, de így, hogy szólhatok előre érkezésemről, így várnak, és fent is tartanak egy helyet.

   Nagyon várom. Jó lenne már ott lenni, és lepihenni az estére... hogy aztán másnap elkezdődhessen minden.

Szabó-Mészáros Marcell

   Az indulás előtti utolsó nap itthon telt. Lassan készülődtem, pakoltam össze, intéztem el az itthonra maradó utolsó dolgokat (remélem legalábbis, hogy mindent sikerült elintézni (: ). Majd pedig válogattam. Íme az ok, hogy mégis miért:

   Gyorsan telnek a napok. Hétfőn indulás, de szerencsére már tényleg csak pár darab hiányzik a készletből, amit vinni szándékozom.

   Elsőként a cipőt kellett eldönteni. Túra vagy sportcipő, magas szárú, vagy félcipő? Nem egyszerű. Túra cipők tényleg túrázásra vannak tervezve, bírják a várható igénybevételeket (eső, sár, hideg-meleg, vízhatlan de levegős, stb stb..), és ha pluszban még magas szárú is, akkor  fogja a bokát. Na én ezzel ellentétben sportcipőt és ráadásul félcipőt viszek. Miért? Egyrészről nincs túracipőm, egy jó darab meg húzós összegekbe kerülne. A futócipőm (mert az) pedig szintén szép kis összegbe került, de 4 éve. Azóta bírja a strapát, a lábam igencsak hozzá van szokva, és az akkori és elmúlt hónapok futásaival együtt van benne úgy ~850 km. Egy futócipőt pedig több ezer kilométerre terveznek. Szerencsém ebben még, hogy vastagtalpú elöl-hátul, és könnyű. Jól szellőzik. Eső érheti, de hamar is szárad. Könnyebben is szellőzik a láb, mint más cipőben. Feltételezem, hogy így kevésbé is fog dagadni a lábam. (Itt jegyezném meg, hogy a lábdagadás várható, főleg zárt bakancsok esetében az Úton, ráadásul akár 1-2 számot is dagadhat a lábfej. Így, ha valaki az elindulás előtt vásárolna cipőt, akkor mindenképp 1 vagy 2 számmal nagyobbat vegyen. Valamint az új cipőt be kell törni!) A magas szár viszont hiányzik, az nem lenne rossz. Pedig sokan félcipőben járják a hegyeket-völgyeket.

    Lassan eljön az indulás napja is. A dolgaim, melyeket az útra viszek, vagy éppen szeretnék vinni, már megvannak. Csak egy-két apróság hiányzik (szőlőzsír, naptej például). Az utóbbi napokban sikerült néhány emberrel beszélnem, akik megtették már ezt az utat. És elképedtem mennyi mindent, és milyen érzelmekkel tudtak mesélni. Sok segítséget kap az ember, ha erre az útra készül. Még többet is, mint amire számított, és én nagyon örülök ennek!

   Az Út tervezésének leírását akkor el is kezdeném. Hogyan is fogtam bele, miután eldöntöttem, hogy igen, elindulok. Amibe legelőször ütköztem -szinte minden fórumon ezzel nyitottak-, hogy a súlyra nagyon figyeljünk oda. A hátizsákunk mindennel megpakolva maximum a testsúlyunk 10%-a legyen! Ez az én esetemben, valamivel több, mint 7 kilogramm. Amúgy is 6-7 kilónál szinte lehetetlen kevesebbet vinni. Nem könnyű így pakolni, így tervezni, de az jó, hogy meleg van, és meleg is lesz (várhatóan), és a nyári holmik viszonylag kisebbek, és könnyebbek is. Az sem egy utolsó szempont ugye, hogy mint kézipoggyász a repülőgépre max. 10 kilogramm tömegű hátizsákkal mehetek fel. Persze a személyes határ megáll 7nél, tehát innentől kezdve szelektálunk. Muszáj, mert minden plusz grammot érezni fog a derék, a térd, és könnyebben elfáradhat az ember. Innentől meg a praktikus felszerelésekről olvastam, és kerestem még a legritkább, de hasznos holmikról is információt.

(Fésűs kagyló egy város utcakövén)

  A legenda szerint a térítés vezette Szent Jakab apostolt Galíciába. Jó érzéssel tölt el, mikor elgondolom, hogy utam Spanyolország védőszentjének sírjához vezet. Ezt szeretném olyasféle módon dokumentálni, melyből az itthon maradottak, a lélekben, vagy fizikailag kalandvágyók építkezhetnek. Itt szeretném egyúttal megjegyezni azt is, hogy ez a blog csakis a lábbal megjárt zarándoklatról szól. Ami utat belül teszek meg - ha sikerül persze- arra ott lesz a naplóm, hogy kiírhassam magamból. Meg sem mernék próbálkozni a lelki megjárás kitárulkoztatásával, hogy abból kapjatok, kapjanak segítséget, élményt, beszámolót.

  14 napom és éjszakám van még, majd indulok. Július 9-re foglaltam repülőjegyet (visszaútra nincs lefoglalva, az majd csak ott). Elképesztő, hogyan rohan az idő, még alig pár hete, hónapja jutottam el a döntésig, hogy menjek, már elérhető közelségbe is van. És annyi még a teendő. Szerencsére a nagyobb dolgok már megvannak: cipő, szandál, hátizsák, hálózsák, kalap, ruhák, stb.. Viszont vannak az apróságok, mert ugye például a repülőre 100 ml-nél több folyadékot nem vihetek fel, vagy éppen ollót, bicskát (mert az utastérbe viszem magammal a csomagom), mind-mind pótolnom kell máshogy, be kell szereznem még szinte nagyon sokmindent, úgymint rendes törülköző, betadin, úti szótár, csipeszek, stb (ezekről később részletesen még írok, a pontos felszerelésről).

  Összeírtam őket, hogy nehogy elfelejtsek valamit, bár az szinte lehetetlen... ugye ismerős. (:

  A készülődés ideje alatt sikerül azért személyesen is néhány beszámolót végighallgatni, és megjárt emberek tanácsait feljegyezni. Apró örömök, mégis sok, hihetetlen sok erőt adnak.

  A több mint 900 km végigjárása nem kevés időbe fog beletelni. Ha tudom is majd teljesíteni a napi 'adagomat' végig, amit magamnak 30 kilométerként tűztem ki, akkor is, pihenőnap nélkül 4 és fél hétbe telne megjárni. Olyat nem tudok elképzelni, hogy pl hetente minimum egy pihenőnapot ne tartsak, és akkor még az esetleges balesetek, vagy gondoljunk jobbra, egy város jobb megismerése miatti napokat bele se számoltam. Mindenesetre van rá 7 és fél hetem. Nem szeretném végigrohanni, nem azért megyek. Igazság szerint jobban húz a szívem a 7- felé, mint a 4-hez. Ezért nincs meg a visszaútra a jegyem, hogy elkerüljem a korlátok közé szorítást

  Persze ez még csak elképzelés. Hogy az út mit hoz, 4 hét, vagy éppenséggel 7 úgyis ott derül ki.

  Úgyis itt bent derül ki.

Szabó-Mészáros Marcell

Szép napot kívánok Mindenkinek!

  Először is illene bemutatkoznom. Nyíregyházi kis srácként láttam meg a napvilágot, majdhogynem 22 és fél évvel ezelőtt. Nem mondanám hogy az átlagostól nagyon eltérő életben volt részem a korombeliektől, ebben a mai világban. Hol kalandos, hol tanulós, hol pedig valami aktuális, épp a koromnak megfelelően. Először Lego, aztán foci, majd színház és drámajáték, onlinejáték, barátok, sport, barátnő, és most egyetem.

  Nem jó látni, hogy az élet dolgaiból, amit meg szeretnék tartani, ami egykor olyan jó volt, mára szinte semmi nem maradt. A felsoroltak szinte ugyanilyen sorrendben maradtak el az életemből az elmúlt évek alatt, és pár hónappal ezelőtt pedig a barátnő személyével zárult a sor. Nagyon sok mindent alá vetettem az egyetemnek. 3 éve csinálom, és még mindig 2,5 van hátra. Tisztában voltam én ezzel az elején is, de mégis, holtpont. Nincs motiváció. Semmiben.

  Évekkel ezelőtt hallottam először Szent Jakab útjáról. Rögtön megfogott az, hogy mennyien, és milyen lelkülettel követik az utat, és térnek haza a zarándoklatról. De 18 évesen nem volt indíttatás, hogy kerekedjünk fel, nem is kellett még olyan fiatalon. Tudom, talán még most is fiatal vagyok az úthoz, 22 évesen. Viszont most van időm, és remélhetőleg kellő energiám bejárni a teljes Francia utat gyalog. 7 és fél hét van kitűzve teljesítésre.

  Itt jön az, hogy miért is vágyom elindulni: Istennel és önmagammal való találkozás! Hetek, hónapok óta él bennem az a vágy, hogy reggelente elinduljak, és csak menjek. Estére megérkezni valahová, megpihenni, és másnap újra nekivágni. Érzem, hogy keresem belül azt az egyensúlyt, ami lehet hogy valamikor megvolt, lehet hogy nem, de amit szükségesnek érzek ahhoz, hogy bármit is kezdjek az életben. Amíg van még időm, és elején állok mindennek, feleség, család, munka, unokák, szülők, hivatás, addig próbáljam a lehető legjobb alapot összeszedni hozzá!
Tudom, ezt nem csak Spanyolországban lehet elérni, itt Magyarországon is járhatok zarándokutakat, vagy akár Erdélyben, Lengyelországban. Viszont erről hallottam először. Innen ismerek néhány olyan embert, akik végigjárták. Láttam filmeket, képeket, beszámolókat, és elragadott a hely, a cél, ahová vezet fizikailag is.
Santiago de Compostela, ahol Szent Jakab sírja található, és Fisterra kis falucskája, másnéven a Világ vége.

Minden visszaeredeztethető nagyon sok kisebb-nagyobb dologra az életünkben, de hiszek abban, hogy mindegyik egy cél felé vezet. Az El Camino jelképe, a fésűs kagyló azt szimbolizálja többek közt, hogy sokfelől érkeznek a zarándokok, számtalan irányból, de egyvalami közös, Santiago. Szeretném hinni azt, hogy az én életemben is a Camino egyfajta nyomvonal, amin eljuthatok a saját céljaimhoz.

Szabó-Mészáros Marcell