2. nap Roncesvalles - Zubiri

Alig kelt még fel a nap, valamint kicsit hűvös is volt a völgy, ahol  Roncesvalles fekszik, de örvendetes arccal és szívvel indultak egymás után a zarándokok Nyugatnak. Végre láthattam én magam is a környező hegyeket. Itt úgy is éreztem magam, mintha otthon lennék.  Bükkös rengetegek, frissen kaszált mezők a hegyoldalban, kék égbolt, és felkelő nap.

Az első szakaszon - ami olyan 7-8 kilométer hosszúságú volt- ebbe az idilli tájban vezetett az út. E szakaszt rövid pihenő, és egy csésze Cafe con Lache (~tejes kávé) követi. Én pedig szám indulok, még nagyobb mosollyal az arcomon tovább. Alig fél óra után, pedig a hegygerincnél telepedtem le egy negyed órára. A látkép itt a következő volt: magam egy frissen aratott földön pihenek a még boronálatlan szalmán, és csak nézem az alig felhős, kék ég alatt a távoli hegyeket. Azt pedig már alig merem mondani, hogy az égen még mindig fent 'delel' a fogyó Hold.

Az út innen újra erdőkön át vezetett, de már fenyvesekkel övezve. Zubiri-be 14:00 előtt érkeztem, ahol miután megnéztem mind a 3 zarándok szállást, el is foglaltam az egyiket: 10 Euro, összkomfort, és zárható szekrény. Nincs oka panaszra a zarándoknak, de a zárható szekrény komfort érzetet ad.  A faluba egyébként egy kis kőhídon át jutottam el. Alatta tiszta patak. Bár egészen kis faluról van szó, a szállás a 'központban' volt megtalálható. Estebédnek egy kis konzerv főzelék, majd pedig ismerkedés a szálláshelyiekkel. Épp mikor befejeztem az étkezést, egy fiatal magyar pár érkezett, mondván, hogy már minden albuerge (zarándok szállás) betelt körülöttünk. Próbálok segíteni nekik, de a legközelebbi szállás is egy óra járásra van Zubiri-től. Addigra már azok is betelhetnek. Abban maradunk, ha tudnak, a földön alszanak a másik helyen. Később viszont megoldódik a helyzet, kinyitnak még egy szálló részt az önkormányzati albergue-ben. Különös véletlen, hogy itt a tegnap említett 2 hölgy, a most érkezett fiatal pár és még egy burgenlandi magyar leány, végül pedig egy székely férfi talált egymás társaságára. Az estére csatlakoztam hozzájuk, székely barátunk pedig főzött is finom levest, és zöldséges tésztát. Még mielőtt visszajutnék a saját szállásomra, megegyezünk, hogy Pamplona előtt szállunk meg majd másnap, így még pont elérjük a San Fermin utolsó napját. Pamplona-ban ugyanis a fiesta miatt nem lehet zarándok szállót nyitva találni. 

Ezt követően mar tényleg csak alvás. Pihentető alvás, hiszen kell gyalogolni még holnap is ;)

Szabó-Mészáros Marcell