Szinte végig csak ereszkedtem. Egyre beljebb és beljebb kerültem a fél sivatagi természetű hegyek közé. A legjobb élményt az úton az a közel 5 kilométer jelentette, amikor is földúton haladhattam. Megváltásként gondolok azóta is rá. Ugyanis zúzott köves földút vezet mindenfelé, városokban pedig aszfaltút. De most, ezen a rövid szakaszon újra 'szabadon' járhattam. Ekkor léptem ugyanis át La Rioja autonóm körzetébe, és hagytam magam mögött Navarre-t. 

La Rioja elsőként vált híressé ezen ország borvidékei közül, és őrzi is előnyét az azóta híressé vált többi spanyol borral szemben. A vörös homokos, köves talajon főképpen száraz vörös borokat termelnek. Csak ~15 százalékban van évente jelen a fehér bor, rosé-t is alig-alig találhatunk. Édeset meg teljességgel lehetetlen fellelni itt. 2 napig vezet át az út ezen a vidéken. Addig is a véget nem érő szőlőültetvények között vágok keresztül, és néhány kisebb falun, valamint a körzet fővárosán, Logroño-n.

A nagyváros előtt a szőlők közt egy idős asszony várja a zarándokokat. Pecsétet osztogat a Credencial-ba, és néhány relikviát is lehet tőle vásárolni, meg persze frissítőt. Édesapja örökségéül teszi mindezt, aki élete végéig szolgálta itt a zarándokokat. A papa 2002-ben, 92 éves korában hunyt el. Kedves család(:

Már 11 óra előtt sikerül elérni a szállást, és a zsákot letenni. Örülök, hogy hamar ideértem, ma ugyanis az előző napnál is melegebb lesz: 38 fok árnyékban. Egy felhő nincs az égen, csak a nap. Délelőtt kicsit felfedezem az óvárost, és elnézek egy boltba. A gasztronómiát kedvelőknek tudnék egy külön bejegyzést is írni csak az itt fellelhető különlegességekről, de most elégedjenek meg azzal, hogy keressék fel itt jártukkor a Calle San Juan-t. Külön öröm ráadásul, ha mindenki maga éli meg ezeket az ízélményeket (ugyanis 1 Euro-ért sokféle kóstolót lehet kapni, én csak 1-2 darabot próbálok ki, mert nem igazán nagy adagok...). A meleg meg fokozódik. Vásároltam egy kis gyümölcsöt, és joghurtot. Vissza a szállásra, ebéd, zuhany és pihenés.  Kellemes így átvészelni a kinti poklot. Szerencsére a legtöbb zarándok is megérkezett már városba. Ma senki sem maradna szívesen a delelő nap alatt a földeken.

Az albuerge nagyon öreg, de nagyon szép. Ez egy Donativo szállás, ami annyit takar, hogy adományokból és nem fix árból tartja fent magát. Egyházi felügyelet van. Közös mise után közös vacsora. Előételnek saláta, főételnek zöldséges rizs, desszertként egy kis dinnye. Az atya, a padre, idő közben megérkezik, és pár üveg korábban említett bort hoz az asztalra. Illik az estéhez. A vacsora végszavaként elhív mindannyiunkat közös imára a templomba, ahová a szállásról egészen odáig vezető 'titkos' alagúton jutunk át. A padre végig viccelődik(: 

A templomban viszont nyugalom uralkodik. Közel 40 zarándok végzi esti imádságát együtt. Spanyol, német, francia és lengyel nyelven hangzanak el egy-egy részek, az atya utasítása szerint. A végén pedig az egyik zarándok gitáron játszik egy szép számot. Mindezek után persze az albergue-ben közös mosogatás is vár(:

Nyugodt az este.

Szabó-Mészáros Marcell