A mai szakasz igazán érdekesnek ígérkezett. Több, mint 3 órán keresztül ugyanis csak az erdőben, egy hegyen át vezet Szent Jakab útja. Tengerszint felett 900 méterről indulok, és 1000 méter fölé emelkedem. A növényzet itt főleg fenyvesekből és páfrányokból áll. Ma is alig vannak az úton, szinte végig egyedül megyek. A nap süt, és kicsit fúj a szél is. Árnyékban pedig kifejezetten hűvös van. Jó, hogy elhoztam a széldzsekimet. Mindenféle gond nélkül haladok. A talpam jobban van, a derekamnál pedig még fent van a szalag. Szerencsére elmúlt a tompa fájdalom. Jó szolgálatot tett a kinesio tapasz. San Juan de Ortega falvát aláereszkedve látom meg dél körül. Nem itt állok meg, hanem egy órát tovább megyek Agés felé. 

Tudomásom szerint az 55 lakoson, és két albergue-n kívül nincs itt más. A szállás viszont különlegesen hat rám a maga öreges épületével, tetőtéri szobájával, valamint alacsony belmagasságával. A délután érkezik egy cseh lány is a szobába. Miután megtudja, hogy magyar vagyok, egy Réka nevezetű hazánk leányáról beszél nekem, lehet ő is itt alszik. De én közben mosom a ruháimat, és pihenek egy kicsit. Kora este megismerem Rékát, aki örül, hogy végre magyarul beszélhet. Nekem is kellemesebb édes anyanyelvünkön társalogni. Órákon át osztjuk meg egymás élményeit, majd a vacsora után aludni térünk, ki-ki a maga szobájába. Elköszönünk egymástól, mert ő is előttem lesz, csakúgy, mint a többiek. Ugyanis úgy döntöttem idő közben, hogy Burgos-ban maradok egy plusz napot. 

Holnap tehát oda kell eljutnom. Még beszedem a megszáradt ruháimat, összepakolom a cuccaimat, és elteszem magam másnapra.

Szabó-Mészáros Marcell