2012.07.28. 08:30
Névnap
15. nap Burgos
Utam során Burgos az egyetlen város Santiago de Compostella előtt, melyen nem csak megalszom egyszer, és megyek tovább. Szánok egy napot a felfedezésére, és mindeközben persze pihenek is. Azt meg a véletlennek köszönhetem, hogy ittlétem egybeesik Szent Jakab nevenapjával.
Mivel a városban maradok, nem kapkodok el semmit. A reggelit követően a fogadós megengedi, hogy délután 2 óráig itt maradjon a hátizsákom, és a botom. Örülök, hogy nem kell magammal cipelnem mindenhová. Tehát van közel 6 órám, mihez is kezdjek vele?
Elsőnek a piacra vezet az utam. Mint minden más, a siesta miatt el van tolódva időben minden, a piac nyitása is. Ha itt laknánk, Édesanyámnak nem kellene hétvégenként is korán kelnie, 8:30-kor elsőként válogathatna a friss narancsból. Az épület új építésű, és nem is olyan nagy. Alig van úgy 16 stand. De a belvárosban ez az egyetlen. Válogathatok a zöldségek-gyümölcsök, húsok, pékáruk, tenger kincsei, vagy épp aszalt gyümölcsök kínálataiból. Az utóbbiért jöttem főleg ide, sajnos csak egy helyen van. De nem baj, délben még visszajövök.
Most ugyanis a Katedrálishoz megyek. Tegnap megcsodáltam kívülről, ideje, hogy feltárjam belső kialakítását is. Elölről megyek be, a főhajóba érkezem, ahonnan a két mellékhajóban található egy-egy kisebb kápolnához juthatok. A nagyobbikban lesz este Szent Jakab tiszteletére az ünnepi szentmise. A főhajó nagy része sajnos itt le van zárva, máshonnan kell megközelíteni. Azért innen is elég sok mindent látok. Nemsokára dél van, és én közel 2 órát töltök el a templomban. Annyi mindent látni szeretnék még, de most a főtérre megyek.
Különböző finomságok boltjai tárulnak elém. Mindenfelé illatok és ízek. Lépésről lépésre haladok, nem szeretnék kihagyni semmit. A zarándok pénztárcám nem engedi meg, hogy a gazdag, nyugati turistáknak kínált dolgokat kóstolgathassam. Nem is ezért jöttem, ez egyfajta ajándék, egyféle plusz az Út alatt. Már csak figyelni is érdemes e gasztronómiai egyveleget! Megéhezem, megyek vissza a piacra, és a szupermarketbe, ami fölötte van. Gondolnom kell a következő egy hétre is. Az előttem álló fennsíkon, amit itt csak La Mezeta-nak neveznek, kevesebb és drágább vásárlási lehetőség fog számomra kínálkozni. Így tehát veszek a következő pár napra fél kilogramm gabonapelyhet (az egészségeset mazsolával, rostokkal, miegymással), 6 tonhal konzervet (2 Euro csak!), a piacról pedig almát és narancsot, aszalt szilvát, és szárított banánt, kókuszt. Mára pedig egy kis bagettet és joghurtot teszek a kosárba. Közben eltelik az idő, megyek vissza a megbeszéltek szerint a zsákomért, botomért.
Átköltözöm egy másik albergue-be, mert egy helyen egyszer aludhat, aki Santiago-ba igyekszik. Szerencsém van, pont egy szabad ágy van még az új helyen. Kicsit lepihenek, mielőtt folytatnám a város felfedezését. Zuhanyzom, alszom, 6 óra körül megyek vissza az utcákra. Ismét szerencsém van, az atapuercai ásatások kiállítása az Emberi Evolúció épületében a mai nap ingyen látogatható. Óriási épület, alig pár éve épült. Az interaktív kiállítás lenyűgöző, el is 'vegyülök' a kisgyerekek közt.
Elröpül az idő, megyek az esti szentmisére. Alig tudok bejutni, olyan sokan vannak. Csak hátul állok meg, innen is mindent látok. Kórus is van, nagyon szép minden. A mise végén a zarándokok áldást kapnak az oltárnál. Sokan vagyunk, jó látni, hogy ennyien eljöttek. Amikor fél kilenc körül (világos van még mindig) kilépünk a Katedrális főajtaján, úgy két tucat fiatal hagyományos spanyol népi viseletben virágkoszorút és kardot tart fölénk. Közben muzsikálnak, akik hátrébb állnak. Mindenkinek nagyon tetszik, kitartó taps követi az utolsó embert a templomból.
Visszamegyek a szállásra. Még annyit teszek, hogy megvacsorázom, írok egy kicsit. Aludni térnék, de nem lehet. A fogadós gitáron játszik spanyol klasszikusokat, felesége pedig mindenkinek különböző ízű trüffel golyókat oszt. Felkelti azt is, aki már alszik, a hidegen tálalt édességet szigorúan most kell elfogyasztanunk. Mindenki örül, van aki pizsamában táncot lejt a fogadós asszonyával. Én csak nézem a többiekkel együtt, és fülig ér a csokis szám. 22:30-kor elhallgat a zene, most már tényleg mindenki aludni megy. Megünnepeltük Szent Jakab napját!
Szabó-Mészáros Marcell
