18. nap San Nicolás de Puente Fitero - Villalcazar de Sirga

Amikor felkeltem, az este meggyújtott egy szál vékonyka gyertya még mindig égett. Odakint persze sötét van, alig hajnalodik. A fogadósok rég felkeltek, és készítik nekünk a kávét, teát, elemózsiát. Vidáman telik az étkezés, mint minden terített asztal melletti perc.

A könnyű reggeli után könnyen megy az indulás is. A nap közben felsejlik a láthatáron. Nyugaton pedig csillagos az ég. Arra vezet utam. Boadilla del Camino a következő nagyobb falu, amin átkelek. Ekkor persze már javában süt a nap. Nemsokkal a falu után kezdődik Észak-Spanyolország egykoron volt egyik legjelentősebb hajózási útvonala, az öntözőcsatorna, a Canal de Castilla. Ahol elérem a vízfolyást, éppen horgászok gyülekeznek. Köszönünk egymásnak, ők maradnak, én megyek. Alig hagyom el őket, a parti nádas mellett egy vörös színű folyami rákot veszek észre. Lefotózom. Észrevesz eközben az egyik horgász, és rohan felém. Gyorsan felkapja a rákot, megköszöni, hogy megtaláltam, és beteszi a vödrébe a másik 30 rák mellé. Persze, hogy jön a többi horgász is. Büszkén mutatják a mai fogást, közben mutatják, hogy ők eszik majd meg a ~15 centis állatokat. Egyikük szerénykedik, mondja, kövessem. Kampós bottal a kezében egy megjelölt nád mellett nyúlkál. Keresi a fém szákot, amire a madzagot kötötte. Kampójával veszi kifelé, és a csali mellett, ami kagylóhúsnak néz ki, szintén pár darab rák figyel ránk. A horgász a kisebbeket visszadobja, ami marad, megy a vödörbe. Közben magyaráznak a társai persze. Sajnálom, hogy nem tanultam meg spanyolul. Elköszönök, megyek tovább, ma messzire megyek.

11 körül veszem hátamra a zsákomat, 5 órás út vár még ma rám. Ezekről az órákról nem tudok igazán sokat mondani. Sütött a nap, alig volt felhő az égen, viszont volt szél. Nem égtem le, arra vigyázok, és szerencsére melegem se volt túlságosan. Viszont az utolsó 5-6 kilométer már nagyon nehezen ment. Sehol se látszott a szállás, csak a köves út nagyon, nagyon hosszan. Végül 4 órakor érem el a szállást. Örülök, mert az előző nap  magyarok voltak itt, és hagytak a hűtőben egy kis makarónit. Több se kell, 3 tányérral is eszem. Jó sósan, ilyenkor kell az is, valamint sok vízzel. Egy zuhany, és lefekszem kicsit. Este lesz koncert, a mise után a templomban. Addigra felkelek.

Igazán jól esik e nap és gyaloglás után az andalító zene hallgatása. A koncertet egyetlen amerikai ember adja, aki egy saját maga által készített archaikus gitáron játszik klasszikusokat. Nem is kell több. Egy kis vacsora, és már alszom is.

Szabó-Mészáros Marcell