Engem viszont kiváncsivá is tesz egyben. Sokat hallottam róla, hogy monoton, az idő alig telik, délben forró, és még sorolhatnám. De akkor is: vonz. Burgos-tól közel két órát kell mennem, hogy elhagyjam agglomerációját. 

Azt követően pedig kezdődik. Amíg a szem ellát. Lenyűgöz az egyszerű szépsége. Határtalan síkvidék. Aratott, vagy aratás előtt álló búzamezők. És kék ég. Itt-ott pár felhővel. Mivel közel 1000 méteres tengerszint feletti magasságokban járok, az nap nem olyan égető, mint az Alföldön. Örülök neki nagyon, hiszen csak a gyaloglásra figyelhetek. Dél van. Szinte észrevétlenül tárulkozik elém egy völgy. Örömmel látom, hogy a kiszemelt szállás is itt van. Csak egy ház van a pár száz méter széles völgyben, és előtte egy kis liget fákkal. Meglepetésként egy forrásra is találok. Vize iható, jelzi egy felirat. Mire odaérek, jó pár zarándok hűsöl a vízfolyás mellett. Én is csatlakozom, a fogadós egy óra múlva érkezik. 

Gyorsan múlnak a percek, vagy csak fáradt vagyok, és jól esik pihenni. Az albergue megnyitja ajtaját, 5 Euro egy ágy, 6 pedig a vacsora. Úgy döntök, hogy kérem mindkettőt. A spanyol háziasszony fogja készíteni a csirkés paella-t, hozzá saláta és bor dukál. Desszertnek pedig almapép. Amíg mindez készül, mindenki magát rakja rendbe, és legtöbben mosunk is. Természetesen a forrásnál. 

A ház nemrégiben lett felújítva, a fa étkezőasztal kör alakú, úgy 12 személyes. Szerény hajlék a semmi közepén, szinte egy oázisban érzem magam. Még elektromosság sincs, telefonunkat generátorról töltjük. Ez amolyan 'gratis' a tulajdonosok részéről. Ahogy mi és a ruháink is tiszták lesznek, elkészül a vacsora is. Gyertyák fényei világítják meg az asztalt, és a körülötte ülőket. 

Amíg tart még a paella (bár húsból lehetett volna benne több...), az égen sötét felhők gyűlnek. Vihar készülődik, érezhető a csendből is. Lassan megérkezik a szél, és a távolban már villámlik. A fogadósék elmentek rég, ők bent a faluban alszanak. Lassan kezdem felfogni, hogy tényleg a semmi közepén vagyok, ahová a térerő sem jut el. És jön egyre közelebb a vihar. A szél meghozza a fellegeket, szinte pontosan fölénk. Mi tizenhárman csak csodáljuk ezt az elemi erőt. Igen ám, de erősödik a szél, majd az eső is rákezd. Mi pedig már bent vagyunk a házban, mindent ami fontos behozunk, mert odakint pillanat alatt alakult ki az orkán erejű szélfúvás. Hiába a szinte tökéletesen illeszkedő, vastag faajtó, alatta jönnek be az esőcseppek. Vízszintesen esik azt látjuk, hihetetlen! Csak ámulok és bámulok. 

Lassan, ahogy közeledik az éj, a vihar tovább vonul. Beszélgetem pár úti-társammal gyertyák közt, majd aludni megyek. Fekve visszatekintek a napomra, a természet egyszerűségére. A szerencsémre, hogy tulajdonképpen mennyire biztonságban vagyok.

Szabó-Mészáros Marcell